Vannak állandó érvényű témák, amiket, ha feledésbe is merülnek, érdemes időről-időre felemlegetni, megújítani, ránc-felvarrni - ilyen az érzéki intimitás is.
Sokat töprengtem azon, vajon a régi bejegyzést frissítsem vagy hozzak létre egy teljesen új posztot, de ez utóbbi mellett döntöttem: hiába, hogy eget rengető változásokat nem eszközöltem az eredeti, 2013-as slam poetry-szövegen, viszont mégis frissítettem rajta számomra olyan mértékben, hogy kijár ennek az átdolgozásnak is egy külön oldal.. és még mindig a fülemben tombol a dal alkalomadtán.
Áldott állapotok uralkodnak
Minden ember életében vannak kisebb-nagyobb változások és ezzel együtt új élethelyzetek: új iskola, új lakóhely - új környék, új város, új szerelem és még sorolhatnám. Ezeket egytől egyig én is mind megéltem, de ami most vár rám, az ennél is újabb és sokkal izgalmasabb. Új élet. Nem az enyém, hanem első szülött fiamé. Pár hét múlva apa leszek!
Ennek kapcsán gondoltam úgy, hogy a Veszprémi Egyetemi Színpad koprodukciós felkérésére - amiben Ők előadják Antigoné drámáját, s arra reflektálunk társaimmal slam poetry formájában -, az apa-fia, azaz Kreón király és Haimón közti konfliktust dolgozom fel sajátságos szemléletben, melyet 2016. október 16-án Veszprémben elő is adtam.
Ennek kapcsán gondoltam úgy, hogy a Veszprémi Egyetemi Színpad koprodukciós felkérésére - amiben Ők előadják Antigoné drámáját, s arra reflektálunk társaimmal slam poetry formájában -, az apa-fia, azaz Kreón király és Haimón közti konfliktust dolgozom fel sajátságos szemléletben, melyet 2016. október 16-án Veszprémben elő is adtam.
Mondd csak, megéri?
Nekünk a slam az új punk - hirdeti mától a vibráló színekben pompázó plakát világszerte a #3B59B6 kékre festett közösségi falon. Sokakban viszont valamiért úgy él, hogy a slam az új stand up. Ezen óriási tévképzet eloszlatására következzen egy olyan életkép, ami akár valós is lehetne.. ahogy akár valótlan is.
Hangvilági vendetta
Volt szerencsém, hogy májusban veszprémi barátaim sajátos módon köszöntöttek fel: az odaLÖKött KÖLtészet (Slam Poetry Veszprém) ötödik havi, Roast-témájú slamklubján egy egész open mic-szekciót szenteltek nekem. Ezúton szeretném Nekik meghálálni a sok jókívánságot és viszonzásképp legkarakteresebb veszprémi szlemmereink nyelvén adni a tudtukra: Köszönöm!
Sínen vagyunk
Néha úgy esik, ha az ihlet elfogyóban, a klasszikusokat kell segítségül hívni, hogy valami új születhessen.. nem, nem a Káma Szútra fellapozásáról lesz szó, hanem legfrissebb parafrázisaimat szeretném Veletek megosztani. A bejegyzés címéből pedig biztos ki is találtátok: József Attila 2 művéből merítettem - nem keveset.
Az eredeti verseket megtaláljátok (zárójelben) Attila verseinek címére kattintva.
Az eredeti verseket megtaláljátok (zárójelben) Attila verseinek címére kattintva.
KelleszA
A témaválasztás nem mindig tiszta, ahogy a pillanatok sem, amikor a téma kifejtésre kerül. Alkalomadtán csak visz a hangulat, az aktuális áradat és megszületik egy újabb slam poetry-alkotás. Bogozd ki!
Égősor kikapcs
Vannak, akik számára komplikált és/vagy feszültségekkel teli volt az elmúlt pár hónap és az eddigi tél: az adventi időszak, az ünnepek, (állam)vizsgák. Mindezt érdemes levezetni: egy kis vegytiszta kikapcsolódással vagy ha máshogy nem is, egy újabb írással mindenképp.
Egy múltidéző este margójára
Néha jólesik összefutni a régi ismerősökkel.. meg kevésbé régiekkel.. hát még a teljesen újak..
Bonyolult kötések
L = 8 + .5Y - .2P + .9Hm + .3Mf + J - .3G - .5(Sm - Sf)2 + I + 1.5C
Igen, ez egy lehetséges képlet a tartós szerelem definiálásához. Persze ilyen és ehhez hasonló egyenletekkel nem foglak untatni Titeket, az élet bármely területéről is beszélnénk.
Igen, ez egy lehetséges képlet a tartós szerelem definiálásához. Persze ilyen és ehhez hasonló egyenletekkel nem foglak untatni Titeket, az élet bármely területéről is beszélnénk.
Egy csokoládéfüggő naplója
Édes és életképes olvasmány kikapcsolódás gyanánt; avagy az orvosom szerint papírra kell vetnem a fontosabb időpontokat és történéseket, hogy megérthessük, miért is szenvedek ebben. De én nem szenvedek. Élvezem minden percét. Persze, igyekszem tartani az Általa javasolt és hozzám igazított 12 lépés csokoládé programot. "Soha, ismétlem soha ne légy csokoládétól 12 lépésnél távolabb!"
Viharjelentés
Néhányak szerint sámánének. Van, aki egyenesen mágiának, boszorkányságnak tekinti majd és máglyára küldene érte. Szerintem a tény, hogy miután késő este élőben elhangzott ez a mű, másnap kora délután viharos zivatar vonult át a város felett, égi jel. Valamit jól csinálunk.
Kop-kop!
A közhelyekkel túlzsúfolt életben néha érdemes felnyitni a nem akaratlagosan lezárt szemeket, hogy értékekkel találják szembe magukat. Csak előbb illedelmesen be kell kopogni.
Farsangi színkavalkád
Ünnepek jönnek-mennek. Nem mind meghitt, valamelyik szimplán csak móka és kacagás. Ha nem akad más, fogod a legszebb ruhád meg a legelvetemültebb bulihangulatodat és kitombolod magadból a munkanapokat. Ha meg is találod az alkalomhoz legjobban illő öltözéket, azért ne féktelenül éld át az éjszakát!
Emelem kalapom, Kecskemét!
Mindig szerettem támogatni olyan kezdeményezéseket, amiknek értelmét láttam.. Amikor szülővárosomban újjászerveződött a városi szlem-közösség, igyekeztem a magam tapasztalatait is latba vetni, hogy minél élvezhetőbb események jöhessenek létre.
Úgyhogy ezúton üdvözlöm az újkori Hírös Slam-et.
Úgyhogy ezúton üdvözlöm az újkori Hírös Slam-et.
Apró hozzátüsszentés a mai naphoz
Vannak időszakok, legyen az 1-2 hét vagy éppen több, amikor az ember nem tud szenvedélyének hódolni, mert annyira elönti a mindennapi rutin tetejébe teremtődő feladatok sokasága, hogy nem marad idő arra, hogy érdemben foglalkozni tudjon más dolgokkal kedvére. Ilyenkor gyűlik az ihlet, vagy rosszabb esetben a megbetegedésre való hajlam.
Kicsattanó egészségről nem, de lázas ötletrohamról beszámolhatok a mai nap folyamán apró kitekintésemben. Nálam így robbant az előző bekezdés időzített bombája.
Kicsattanó egészségről nem, de lázas ötletrohamról beszámolhatok a mai nap folyamán apró kitekintésemben. Nálam így robbant az előző bekezdés időzített bombája.
Alvászavar
Az ágyam kényelmes. A takaróm kellően puha. Elalvás előtt egy pohár vizet ittam csupán, nehogy megfeküdje a gyomrom. Imádkoztam, ahogy szoktam és megköszöntem minden aznapi jót, amit csak kaptam. Adottak a feltételek, hogy szundítsak egy tartalmasat. Ennek ellenére mégis..
Ki minek gondol, az vagyok annak
Isten látja éjfehér lelkemet, nem állok nagy versolvasó hírében, ezt is feljegyezték a szegénységi bizonyítványomba. Viszont amikor olvasok, nem nyúlok mellé és valahogy mindig sikerül kifogni egy olyan alkotást, ami elindít a mélyebb gondolkodás útján.
Pontosan: nem éreztem szükségét, hogy címmel lássam el az alább írásomat, így csak a sorszám díszeleg az elején, az is csupán jelzésértékkel. Mivel az egész mű alapja egy párbeszéd-jellegű monológ (magyar szakos bölcsész és irodalomtudós ismerőseim hunyjanak szemet e megfogalmazás felett), megmaradok a köznapi beszédformánál és nem illetem egyik magán jellegű beszélgetésemet sem címmel/névvel.
Pontosan az vagyok, ki minek gondol.
Életünk filmje
Van, kinek még VHS-en indult el, a fiatalabbak már digitális minőségben élvezhetik ezt a 3D-technikával vászonra vetített esőt az idei zord őszben.
Ragassz a szemed elé vörös és kék áttetsző fóliát, hadd engedjen bepillantást nyerni mások tekercsébe a végtelennek tűnő Pannon-vidéken.
Ragassz a szemed elé vörös és kék áttetsző fóliát, hadd engedjen bepillantást nyerni mások tekercsébe a végtelennek tűnő Pannon-vidéken.
Ne üsd meg!
Ahogy a Wikipédia említi: "Az erőszakot a gyakorlatban tágan kell értelmezni: beletartozhat a lelki terroron túl szidalmazás, verekedés, súlyos testi sértés, életveszélyes fenyegetés ... a partner-partner közti, illetve az idősebb családtag bántalmazása és gyermekbántalmazás is ... családon belüli erőszak kifejezés mellett használatos a párkapcsolati erőszak és a gyermekbántalmazás elnevezések is."
Legyen Neked könnyű a föld
A megemlékezéseden esett az eső. Amint elindultak a barátaid/haverjaid/ismerőseid a liget végéből, elkezdett szemerkélni. Mire a színkertbe értünk, már javában zuhogott. Valld be, hogy Te intézted így. Valld be, hogy ezzel üzented nekünk, hogy "Mi a faszt csináltok, Ti hülyék? Mennétek inkább és innátok az emlékemre! Élvezzétek az életet tovább nélkülem!"
Úgy lesz. De azért hiányozni fogsz.
Úgy lesz. De azért hiányozni fogsz.
Emberi
Valamit csak akkor érthetsz meg, ha átéled, benne vagy és vele együtt létezel, akárcsak a képzeleted. Ez ilyen: rövid, kusza és gyarló.
Szemben a vaddal
Amikor kiteszed a lábad a vadonba, egyszerre leszel vad és vadász. Te is megteheted, amire eddig csak vártál, de Téged is orvul elejthetnek és onnantól nem tudhatod, mekkorát zuhansz és kinek a karmai/karjai közé.
De a zsákmány feledteti a vadászattal kart karba öltve járó esetleges kínokat és feledteti a várakozás nehézségeit. Mint az a csábítóan hívogató szempár az éjszakában. Vagy mint az a csodás mosoly a reggeli buszra várva. Vagy mint egy kiszemelt "csakúgymegkívánós" Túró Rudi, ha éhezel a jóra.
De a zsákmány feledteti a vadászattal kart karba öltve járó esetleges kínokat és feledteti a várakozás nehézségeit. Mint az a csábítóan hívogató szempár az éjszakában. Vagy mint az a csodás mosoly a reggeli buszra várva. Vagy mint egy kiszemelt "csakúgymegkívánós" Túró Rudi, ha éhezel a jóra.
Finom falat
Mint mikor a menzán merőkanálból szervírozzák a főzeléket: furcsa állagú, zavaros, kusza, "hogy is van ez"-külsejű. Úgy remeg, mint Te, mikor ki kell lépned a megszokott mindennapjaid rutinjából.
De képzeld el, ha gourmet finomságokat szolgálnának fel a helyi menzán. Jó lenne, nemde?
Csak a menzán nem szolgálnak fel ínyenc kosztot, úgyhogy ezt buktad. Ahhoz venni kell a fáradságot és nekilódulni a szokásos szürke falak közül egészen odáig, hol megtalálod a fantasztikus fogásokat.
Mert a csodák odakint történnek.
De képzeld el, ha gourmet finomságokat szolgálnának fel a helyi menzán. Jó lenne, nemde?
Csak a menzán nem szolgálnak fel ínyenc kosztot, úgyhogy ezt buktad. Ahhoz venni kell a fáradságot és nekilódulni a szokásos szürke falak közül egészen odáig, hol megtalálod a fantasztikus fogásokat.
Mert a csodák odakint történnek.
én lennék nagyravágyó?
Talán nem mondok újat most: amilyen napokat megélünk, olyanok a gondolataink. Nem tudunk elvonatkoztatni a mindennapok tevékenységeitől. Ez nem azt jelenti, hogy ne akarnánk kiüríteni szívesen a tudatunkat, csak már olyan mélyen ivódtak belénk a szokások, a kötelezettségek, a megfelelési kényszer, hogy akarva-akaratlanul is ezek körül pörgünk.
Ne az Atarax vagy a Torecan doboza után nyúlj, hanem csak állj meg egy pillanatra és gondold végig, mit is szeretnél valójában! Tényleg olyan sok és lehetetlen, amit szeretnél?
Ne az Atarax vagy a Torecan doboza után nyúlj, hanem csak állj meg egy pillanatra és gondold végig, mit is szeretnél valójában! Tényleg olyan sok és lehetetlen, amit szeretnél?
Három hónap hallgatás hajszál híján
Ennyi kellett, hogy kipihenjek néhány dolgot. Azóta pár fokot fordult az élet körülöttem, az időjárás is kéjtől izzón nyalogat, de most ez a dolgok rendje. Az emberek úgyse változnak - nem, nem létezik olyan, hogy valaki megváltozzon a kedvedért, maximum csak kompromisszumokra HAJlandó -, esetleg az Őket körülvevő világ, a természet, az Általuk elismert felsőbb erők megteszik ezt. Ezért is gondoltam arra, hogy változtatásképp kicsit élek a mának.
Ezért voltam távol.
Meg mert rohadtul imádom az alliterációkat.
Ezért voltam távol.
Meg mert rohadtul imádom az alliterációkat.
Kétségek között
Választani sosem könnyű. Erre mindenki rájöhetett már, legyen akár két hasonló termék, vagy épp két hasonló életút egyikére akarod rászánni magad.
Alakulunk, formálódunk, ahogy a véleményünk is. Hiába titulálják az írást maradandónak, a kimondott szónak igenis hatalmas ereje van, pláne azok körében, akik hosszabb távú memóriával vannak megáldva.
Választani sosem volt könnyű. Ha egyszer rászántad magad az egyikre, visszaút nincs. Legalábbis olyan, amiből nyom nélkül vissza tudnál kanyarodni.
Alakulunk, formálódunk, ahogy a véleményünk is. Hiába titulálják az írást maradandónak, a kimondott szónak igenis hatalmas ereje van, pláne azok körében, akik hosszabb távú memóriával vannak megáldva.
Választani sosem volt könnyű. Ha egyszer rászántad magad az egyikre, visszaút nincs. Legalábbis olyan, amiből nyom nélkül vissza tudnál kanyarodni.
Ha szabadulnál..
Repülni szeretnél a tavaszi ég kékjében? Megtehetnéd és még csak szépen kérned se kell. Hiszed, hogy a szabadulásod kulcsa más zsebében, pedig nem éppen így van. Ha szökni akarnál, tedd meg! Csak előtte nézz körbe, mi elől is menekülnél.
Beismerés
Van olyan, aki nem képes rá. Van olyan, aki képes rá, de semmi pénzért nem lenne hajlandó. Van olyan, akit belülről feszít szét, de nem adhatja ki magából. Van olyan, aki lépten-nyomon hangoztatja, de csupán a szája jár és nemhogy nem gondolja komolyan, csak a feltűnési viszketegségét kapargatja.
De van olyan is, amikor tényleg ki kell mondani: sajnálom!
De van olyan is, amikor tényleg ki kell mondani: sajnálom!
Romlott hazafi
Nem kenyerem a politika. Szívesen koplalok inkább értelmesebb témákon, mint hallgassam mások szaftos prédikációit a (Számára) ellenzékek zsíros ügyleteiről. Ennek ellenére kénytelen-kelletlen helyet kellett foglalnom a politika-vonat étkezőkocsijában, hogy lássam, milyen gusztustalan kajacsatát vívnak.
Helyet kellett foglalnom és nem véleményt. Így csak az előétel gyanánt felszolgált szufléig jutottam, de már az is túlzottan fel volt fújva és csokoládé helyett csak lejárt szavatosságú tejbevonó volt a közepén.
Rossz szájízzel fogalmazódott meg bennem néhány gondolat:
Helyet kellett foglalnom és nem véleményt. Így csak az előétel gyanánt felszolgált szufléig jutottam, de már az is túlzottan fel volt fújva és csokoládé helyett csak lejárt szavatosságú tejbevonó volt a közepén.
Rossz szájízzel fogalmazódott meg bennem néhány gondolat:
Fogytán
Menetrendszerű tavaszi fáradság lett úrrá rajtam az elmúlt időben. Szépen-lassan tornyosulnak a fejem felett a tennivalók és bizony nem ártana egy kevés, bennem megújuló energiaforrás. Mi más is jöhetne szóba, mint hogy ismét tollat/klaviatúrát ragadjak és az egyik legerősebb szeremből merítsek erőt, az írásból.
Csak őszintén
Állítólag manapság praktikus másnak mutatnod magad, mint aki valójában vagy. Így juthatsz előnyhöz különböző helyzetekben, így kerülhetsz ki kínos vagy kényelmetlen szituációkat, egyesek szerint így élheted túl könnyebben a mindennapokat.
De tényleg megéri ezt addig űzni, míg Te magad is elhiszed, hogy más vagy, mint önmagad?
"Ne akarj olyan ember lenni, aki nem Te vagy."
De tényleg megéri ezt addig űzni, míg Te magad is elhiszed, hogy más vagy, mint önmagad?
"Ne akarj olyan ember lenni, aki nem Te vagy."
Nem szégyen a sírás, hasznos
Új esztendő, új kihívások, régi bajok. Még ha néha túl is nőne Rajtad ez utóbbi, sem szabad feladni. Csak állj meg egy pillanatra, gondold végig, találj rá megoldást. Ha egyedül nem megy, keress fel valakit, aki meghallgat és tanácsot ad. Ilyen egyszerű lenne? Persze, hiszen miért is komplikálnád túl?
Ha nincs meg a szikra..
Talán hideg zuhany a szinglivíz langyos medrében, vagy mégsem.. Talán egy kedves hazugság, mert a tapasztalat nyomán beleette magát a tudatalattiba a mindentől való félelem.. Talán egy kihátráló szép szó, mert az elköteleződéstől retteg az, ki nem ismeri.. Talán tényleg pont ennyi kell még, hogy megérje elképzelni a holnap délelőttöt is Vele, ne csak a ma hajnalt.. Talán ez mind, de az is lehet, hogy csupán elpattant a tűzkő az öngyújtóban.
Ünnepi különkiakadás
Mert nem telhet el az adventi időszak két nyelés halászlé és krémlikőr között úgy, hogy ne gondolnánk szeretteinkre.. és rögtön utána az egész izzadságszagú és fárasztó ünnepi rohanásra.
Ha csak felületes kapkodásból áll a decemberi készülődés, hogy talán egy pár órás pihenés majd dukál Neked is az asztalnál, de onnan is fel kell ugranod, mert a vendégek ezt és azt kérnek még, akkor ott valami nagyon nem stimmel. Viszont akkor sincs minden rendben, ha csak ülsz a kanapédon egy zacskó fahéjas-almás chipset majszolva, miközben egy bögre hagymás-tejfölös-paprikás teát szürcsölsz és várod, hogy a frissen sült pulyka / kacsa / csirke / malac / hal a szádba repüljön.
Ha csak felületes kapkodásból áll a decemberi készülődés, hogy talán egy pár órás pihenés majd dukál Neked is az asztalnál, de onnan is fel kell ugranod, mert a vendégek ezt és azt kérnek még, akkor ott valami nagyon nem stimmel. Viszont akkor sincs minden rendben, ha csak ülsz a kanapédon egy zacskó fahéjas-almás chipset majszolva, miközben egy bögre hagymás-tejfölös-paprikás teát szürcsölsz és várod, hogy a frissen sült pulyka / kacsa / csirke / malac / hal a szádba repüljön.
Jövőkép
Év vége közeledtével az emberben mindig megfogalmazódik, hogy mi mindent ért el abban az évben. Ez nálam is megtörtént, csak aztán pont egy lélegzetvétellel több szabadidőm volt akkor éppen, így eljátszottam a gondolattal, milyen is lesz a következő év.. meg az azutáni.. és az azutáni.. meg a..
Szóval egy lehetséges verzió alapján ilyesformán vázlatoltam le a jövőmet november közepén.
Szóval egy lehetséges verzió alapján ilyesformán vázlatoltam le a jövőmet november közepén.
Novemberi lábjegyzet
Józan ész kontra Ex:
Egyetem?.. Számonkérések.
Beadandók?.. "Miért kések?"
Lehúz?.. Szürkeség.
Problémák?.. Pont elég.
Füstölő?.. Pont elég.
Lazítás?.. Hülye vagy?!
Valami más?.. Nem elég?
Hülye vagy.. Na, ne mondd..
Hülye vagy..
Egyetem?.. Számonkérések.
Beadandók?.. "Miért kések?"
Lehúz?.. Szürkeség.
Problémák?.. Pont elég.
Füstölő?.. Pont elég.
Lazítás?.. Hülye vagy?!
Valami más?.. Nem elég?
Hülye vagy.. Na, ne mondd..
Hülye vagy..
Beszélnünk kell..
Az egyik lehető legrosszabb beszélgetés kezdő mondat, ami egy párkapcsolatban elhangozhat. Tényleg.
Ha nem érted, akkor engedelmeddel játszunk egyet gyorsan: szabad asszociációs játék. Mi jut legelőször az eszedbe, ha egy átlagos hétköznap a Párod, akit egész nap nem láttál, mert mindketten elfoglaltak vagytok, akár telefonban, akár élő szóban így kezd egy beszélgetést: "beszélnünk kell".
A legrosszabbra. Hogy valami baj történt: kigyulladt a lakás, kiégett a villanykörte, kihunyt a szerelmetek tüze.
Égető kérdéskört vet fel az is, amikor egy párocska társaságában vagyok - mint közös ismerősük, vagy csak az egyikőjük haverja, most lényegtelen - és a hölgy abból kiindulva, hogy mélységesen tisztelem a nőket és ennek hangot is adok szóbeli kedvességekkel, figyelmességekkel, felrója a Barátjának, hogy "Látod, az Ex milyen úriember? Lehetnél Te is ilyen odafigyelő!"
Ez már rég rossz.. mindhármunkra nézve. Hogy miért?
Ha nem érted, akkor engedelmeddel játszunk egyet gyorsan: szabad asszociációs játék. Mi jut legelőször az eszedbe, ha egy átlagos hétköznap a Párod, akit egész nap nem láttál, mert mindketten elfoglaltak vagytok, akár telefonban, akár élő szóban így kezd egy beszélgetést: "beszélnünk kell".
A legrosszabbra. Hogy valami baj történt: kigyulladt a lakás, kiégett a villanykörte, kihunyt a szerelmetek tüze.
Égető kérdéskört vet fel az is, amikor egy párocska társaságában vagyok - mint közös ismerősük, vagy csak az egyikőjük haverja, most lényegtelen - és a hölgy abból kiindulva, hogy mélységesen tisztelem a nőket és ennek hangot is adok szóbeli kedvességekkel, figyelmességekkel, felrója a Barátjának, hogy "Látod, az Ex milyen úriember? Lehetnél Te is ilyen odafigyelő!"
Ez már rég rossz.. mindhármunkra nézve. Hogy miért?
Utolértem magamat
Imádok utazni. Köszönhetően, hogy az egész országban (és az országhatárokon túl is) vannak barátaim, kedves ismerőseim, így alkalomadtán meg is tudom Őket látogatni. Ritkán, de akkor aztán mindent bepótlunk, jut idő a másikra és onnan tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk a sztorit.
Én is onnan tudom folytatni most már, ahol jelenleg tartok. Mivel ezzel a mai bejegyzéssel végre a legfrissebb írások is kikerültek ide.
A 2. Országos Slam Poetry Bajnokság elődöntőjén ez hangzott el. A mezőny nagyon erős volt, így továbbjutni nem sikerült a döntőbe, de ismét sok tapasztalattal lettem gazdagabb.
Külön örömmel szolgált, hogy több kedves ismerősöm és barátom is ott volt. Onnan folytattuk a sztorit, ahol abbahagytuk. Most éppen a fővárosban.
Én is onnan tudom folytatni most már, ahol jelenleg tartok. Mivel ezzel a mai bejegyzéssel végre a legfrissebb írások is kikerültek ide.
A 2. Országos Slam Poetry Bajnokság elődöntőjén ez hangzott el. A mezőny nagyon erős volt, így továbbjutni nem sikerült a döntőbe, de ismét sok tapasztalattal lettem gazdagabb.
Külön örömmel szolgált, hogy több kedves ismerősöm és barátom is ott volt. Onnan folytattuk a sztorit, ahol abbahagytuk. Most éppen a fővárosban.
Nyugodt éjszaka
Az Olvasás éjszakája alkalmából megtartott slam-estről nem hiányozhatott a verseny sem. Igaz, csak negyed óránk volt a szavak felhasználására, de így is megszállt néhány vállalkozókedvűt az ihlet és vették a bátorságot, hogy a mormota, körömlakk, szemfényvesztés, pelyva, skarlát szavakból alkossanak.
Olvasni jó
Bizton kijelenthetem, Kedves Olvasó, hogy van egy olyan könyved, amiből szívesen idézel, valamiért jobban kötődsz hozzá, mint a többihez, sűrűbben forgatod, mint a polcon porosodókat, vagy éppen úton-útfélen magadnál hordod, hogy unalmas pillanatokban kinyitva egy másik világ táruljon Eléd, mint ami odakint van, a borítón kívül. Merem ezt arra alapozni, hogy aki nem szívesen olvas, amikor éppen kedve tartja, az nem hogy eddig, ehhez a sorhoz nem ér el, hanem valószínűleg még a blogot se látogatja. Sebaj, úgy kell Neki.
Nekem is ott szokott lapulni egy verses kötet a hátitáskámban, mikor épp úgy gondolom, hogy lesz időm belelapozni és hangulatomhoz illő, vagy hozzá egyáltalán nem passzoló verset olvashassak. Ezek vagyunk mi, olvasók.
De vajon az írók hogyan viszonyulnak még meg sem írt vagy félkész könyveikhez / karaktereikhez?
Nekem is ott szokott lapulni egy verses kötet a hátitáskámban, mikor épp úgy gondolom, hogy lesz időm belelapozni és hangulatomhoz illő, vagy hozzá egyáltalán nem passzoló verset olvashassak. Ezek vagyunk mi, olvasók.
De vajon az írók hogyan viszonyulnak még meg sem írt vagy félkész könyveikhez / karaktereikhez?
Korai vonaton robogok
Eddig akárhányszor megfordultam Győrben, mindig vagy Nővel voltam, vagy Nő miatt.. Győr, ó Győr.. mármint GY.Ő.R., Gyönyörök Őrzőjének Rezidenciája. Nem tudom, hogy mi van ott - vagy ki -, de hogy mindig útba kell ejtsem ilyen ügyekben, azért az fura. Vagy valamit sejtet.
De ilyen a férfiember, viszik az érzései. Meg a vonat. Mert hogy ott fogant meg a gondolat és lett rajtam úrrá az íráskényszer. Egy hajnal fél 5-ös vagonban. Tartja a mondás is: ki korán kel, aranyat lel.
Aranyom! Érted mentem. Csak megint nem találtalak meg.
De ilyen a férfiember, viszik az érzései. Meg a vonat. Mert hogy ott fogant meg a gondolat és lett rajtam úrrá az íráskényszer. Egy hajnal fél 5-ös vagonban. Tartja a mondás is: ki korán kel, aranyat lel.
Aranyom! Érted mentem. Csak megint nem találtalak meg.
Egy új fejezet
Mert ha valami lezáródik, valami új kezdetét veszi. Ezen talán nem fogunk összeveszni. Történt ugyanis, hogy még mielőtt lehetőségem nyílt volna rá, már tudtam, hogy nem. De ezt itt olvashatjátok.
Szóval, ahogy megkaptam Zsókától, miután elolvasta ezt az írásomat: "valahogy hagyományosabb, költőibb, szimbolikusabb, ez ízig vérig vers". Utólag is köszönöm az elismerő szavakat, Tőle jól esik, aki tényleg nyakig benne van a hagyományos versírásban. Vagy ahogy egyik barátommal beszélgettük még nyáron egy Slam után, Zsóka versei még fel fognak tűnni egyszer az iskolás irodalomkönyvek hasábjain.
Valami új elkezdődött és ennek megfelelően, bár nem szándékosan, de a szokásostól eltérő írással nyitottam meg ezt az új fejezetet az alkotásomban.
Szóval, ahogy megkaptam Zsókától, miután elolvasta ezt az írásomat: "valahogy hagyományosabb, költőibb, szimbolikusabb, ez ízig vérig vers". Utólag is köszönöm az elismerő szavakat, Tőle jól esik, aki tényleg nyakig benne van a hagyományos versírásban. Vagy ahogy egyik barátommal beszélgettük még nyáron egy Slam után, Zsóka versei még fel fognak tűnni egyszer az iskolás irodalomkönyvek hasábjain.
Valami új elkezdődött és ennek megfelelően, bár nem szándékosan, de a szokásostól eltérő írással nyitottam meg ezt az új fejezetet az alkotásomban.
Az utolsó Betű
Eljött a korszakváltás napja. Bár mikor eljött, én magam sem tudtam, hogy az a nap lesz az - két nappal későbbre datáltam magamban -, meg hogy egyáltalán korszakváltás lesz-e ténylegesen, vagy csak egy fontos nap az életemben, de erről kicsivel később.
Mivel nem tudtam róla, hogy akkor este az elmúlt hónapok forgataga egy szempillantás alatt sorokba rendeződik - és élére állítva rajzolják ki madártávlatból a képet, amit eddig nem láthattam, mert túl közelről néztem a kirakóst -, meglepetésként ért, hogy milyen könnyen feldolgozhatóvá vált számomra a kialakult helyzet. Szokásommal ellentétben nyugodt vidámsággal vettem tudomásul, hogy hogyan is tovább. Ilyenkor általában vagy majd kiugrok a bőrömből és - a már az imént említett - madarat lehet velem fogatni, vagy letargia közeli állapotban a megsemmisülés szélére keveredem, mint Anakin kezek és lábak nélkül, tehetetlenül. De most nem így volt.
Azt a jó tanácsot kaptam, hogy legyek spontán. Sose tudni, jól jöhet. Utólag visszatekintve sokkal kifizetődőbb volt, mint az általam eltervezett napba belesűríteni még azt a vallomást sok egyéb kellemes program mellett.
Több szempontból is. Így felhőtlenül tudtam élvezni jó barátom társaságát és nem kellett azon zsörtölődnöm egész este, mikor vallom meg Neki az érzéseimet.
Mivel nem tudtam róla, hogy akkor este az elmúlt hónapok forgataga egy szempillantás alatt sorokba rendeződik - és élére állítva rajzolják ki madártávlatból a képet, amit eddig nem láthattam, mert túl közelről néztem a kirakóst -, meglepetésként ért, hogy milyen könnyen feldolgozhatóvá vált számomra a kialakult helyzet. Szokásommal ellentétben nyugodt vidámsággal vettem tudomásul, hogy hogyan is tovább. Ilyenkor általában vagy majd kiugrok a bőrömből és - a már az imént említett - madarat lehet velem fogatni, vagy letargia közeli állapotban a megsemmisülés szélére keveredem, mint Anakin kezek és lábak nélkül, tehetetlenül. De most nem így volt.
Azt a jó tanácsot kaptam, hogy legyek spontán. Sose tudni, jól jöhet. Utólag visszatekintve sokkal kifizetődőbb volt, mint az általam eltervezett napba belesűríteni még azt a vallomást sok egyéb kellemes program mellett.
Több szempontból is. Így felhőtlenül tudtam élvezni jó barátom társaságát és nem kellett azon zsörtölődnöm egész este, mikor vallom meg Neki az érzéseimet.
Egy elégedetlen hétfő
Amikor mindenben csak a rosszat látod, mert egyszerűen tele a hócipőd a mindennapok problémáival és menekülnél a világ elől, de még ott is megtalálnak az alkalmatlankodók vagy a lehetetlennek tűnő helyzetek, akkor nem tehetsz mást, mint ki kell engedned a gőzt. Ha semmilyen alternatív módot nem találsz erre, az utolsó mentsvár, hogy felrobbansz magadban.
Jön valaki? (Útmenti gondolatok II.)
"érdemes hangolódni a következő korszakra"
Mert az csak úgy jön magától.. mármint Magától. Én meg törhetem a fejem a saját hülyeségeimen munka után késő éjjel, mert amíg nem teszek értük, maguktól úgyse jönnek el az életembe. Ez persze vonatkozik Rátok is, csak még nem tudjátok.. kezelni.
Nem is arról van szó, hogy nem akar az ember valamit nagyon, tényleg rászánja magát, hogyha belekerül a helyzetbe, akkor minden Tőle telhetőt meg fog tenni a jó ügy érdekében, hanem hogy nem kerül bele a helyzetbe.. és ha valamit biztosan megtanultam egy nagyon kedves barátomtól, az az, hogy bármit is akarsz elérni, azért Neked kell tenned. Senki nem fogja Helyetted meglépni azt a lépést, ami nyomán elindulhatsz egy adott úton, aminek a végén céljaid ragyognak beteljesülve. Csak annyi, hogy ráállsz a világodat jelentő deszkára - mert a járda épp felújítás alatt van és most csak ezen lehet közlekedni - és a helyesnek vélt úton először szétnézel, hogy jön-e valamelyik irányból autó vagy biciklis, majd egyszerűen csak elindulsz a cél felé.
De ez akkor még nem tudatosult bennem.
Mert az csak úgy jön magától.. mármint Magától. Én meg törhetem a fejem a saját hülyeségeimen munka után késő éjjel, mert amíg nem teszek értük, maguktól úgyse jönnek el az életembe. Ez persze vonatkozik Rátok is, csak még nem tudjátok.. kezelni.
Nem is arról van szó, hogy nem akar az ember valamit nagyon, tényleg rászánja magát, hogyha belekerül a helyzetbe, akkor minden Tőle telhetőt meg fog tenni a jó ügy érdekében, hanem hogy nem kerül bele a helyzetbe.. és ha valamit biztosan megtanultam egy nagyon kedves barátomtól, az az, hogy bármit is akarsz elérni, azért Neked kell tenned. Senki nem fogja Helyetted meglépni azt a lépést, ami nyomán elindulhatsz egy adott úton, aminek a végén céljaid ragyognak beteljesülve. Csak annyi, hogy ráállsz a világodat jelentő deszkára - mert a járda épp felújítás alatt van és most csak ezen lehet közlekedni - és a helyesnek vélt úton először szétnézel, hogy jön-e valamelyik irányból autó vagy biciklis, majd egyszerűen csak elindulsz a cél felé.
De ez akkor még nem tudatosult bennem.
Mindig töröm a fejemet valamin (Útmenti gondolatok I.)
Egyetem mellett az ember jól teszi, ha dolgozik. Akár diákmunkában, akár részmunkaidős állásban, de valamilyen szinten érdemes hangolódni a következő korszakra. Egyrészt szokja a monoton munkatempót, másrészt pedig ilyenkor növekszik igazán a kapcsolati tőke. Új emberek, új lehetőségek, talán életed nagy melójába is belepillanthatsz, még ha csak a szomszéd ablakból, de akkor is. Nem tudhatod, érdemes nyitott szemmel járni.
Nekem ez 2013-ban a nyári hónapokra koncentrálódott főleg. Amúgy is eléggé eseménydúsra sikerült ez a nyár, de legalább az ember nem unatkozik. Ha mégis, akkor pedig elkezd gondolkodni. Sokszor nem máson, saját magán. Illetve a körülötte lévő élethelyzeten, szituációkon. Ilyenkor viszont - legalábbis nálam -, mikor elmerülök a gondolataimban, rá nem sokkal érkeznek is az sms-ek meg a facebook-üzenetek, hogy "integethet Neked ám az ember", "láttalak ám ma, csak nem vettél észre" meg "kiabálok Neked az utca másik oldaláról, de felém se nézel". Utólag is mindenkitől bocsánatot kérek érte.
Egy ilyen, munka előtti gondolatmenet valahogy így zajlott le a fejemben.
Nekem ez 2013-ban a nyári hónapokra koncentrálódott főleg. Amúgy is eléggé eseménydúsra sikerült ez a nyár, de legalább az ember nem unatkozik. Ha mégis, akkor pedig elkezd gondolkodni. Sokszor nem máson, saját magán. Illetve a körülötte lévő élethelyzeten, szituációkon. Ilyenkor viszont - legalábbis nálam -, mikor elmerülök a gondolataimban, rá nem sokkal érkeznek is az sms-ek meg a facebook-üzenetek, hogy "integethet Neked ám az ember", "láttalak ám ma, csak nem vettél észre" meg "kiabálok Neked az utca másik oldaláról, de felém se nézel". Utólag is mindenkitől bocsánatot kérek érte.
Egy ilyen, munka előtti gondolatmenet valahogy így zajlott le a fejemben.
Hol van December?
Simon Márton fogalmazta meg számomra nagyon szimpatikusan, mi minden is lehet slam. Ahogy Ő mondta: "egy tipikusnak mondható slam-szöveg nagyjából egy levél egy UFO-nak vagy mondjuk Abraham Lincolnnak, esetleg egy lista a volt csaj vagy pasi fura szexuális szokásairól..." - van még tovább is, de minket most ez a része érdekel.
Konkrétan a levél. Egy levél valakinek címezve - mint általában a levelek. Mert hogy ez is lehet slam. Mint minden más is.
Nem szeretnék spoilerezni már a bevezetőben, így hát jöjjön is ez a valós levél, valós tartalommal egy általam oly' sokszor elképzelt személy számára.
UI.: aki magára ismerne, kérem, hogy jelezze felém.
Konkrétan a levél. Egy levél valakinek címezve - mint általában a levelek. Mert hogy ez is lehet slam. Mint minden más is.
Nem szeretnék spoilerezni már a bevezetőben, így hát jöjjön is ez a valós levél, valós tartalommal egy általam oly' sokszor elképzelt személy számára.
UI.: aki magára ismerne, kérem, hogy jelezze felém.
Fuss, sánta kutya!
Mindenkivel megesik, hogy valamiért ferdít az igazságon, ez vitathatatlan. Még ha vannak, akik tagadják is ezt, valószínűleg nem veszik figyelembe a hazugságok széles skáláját, csak a durva, önző, kegyetlen hazugságokra fókuszálnak.
Sokan úgy vannak vele, hogy tények elhallgatása is már hazugságnak minősül, s hogy a füllentéseknek, illetve kegyes hazugságnak van-e létjogosultsága az igazságosság mezsgyéjén, mindenki döntse el maga. De milyen okokból hazudunk embertársainknak?
Sokan úgy vannak vele, hogy tények elhallgatása is már hazugságnak minősül, s hogy a füllentéseknek, illetve kegyes hazugságnak van-e létjogosultsága az igazságosság mezsgyéjén, mindenki döntse el maga. De milyen okokból hazudunk embertársainknak?
Engedd ki a gőzt!
Van hogy néha nem tudod, melyik falat döntenéd ki Körülötted, hogy megszabadulj a környezetedben lévő elviselhetetlen alakoktól? Hogy legszívesebben be se mennél melózni, mert úgyis csak elpattannak az idegeid a műszakban Tőlük? Hogy már az utcán távolról meglátva is inkább visszafordulnál, hogy véletlen se kelljen találkozni Velük és még ha ráadásul Rád is köszön valamelyik, akkor sietést imitálva odébbállni egy halk "szia" vagy egy bólintás után?
Hogyha ezek közül legalább egyen elgondolkodtál, esetleg magadra is ismertél, olvasd el ezt és engedd ki a gőzt.
Hogyha ezek közül legalább egyen elgondolkodtál, esetleg magadra is ismertél, olvasd el ezt és engedd ki a gőzt.
Önarckép
Weöres Sándor 100. születésnapjának tiszteletére 2013 május végén tartott az odaLÖKött KÖLtészet egy tematikus emlékestet, a költő versei által inspirálva lehetett alkotni és előadni aznap.
Az Önarckép c. verse már első olvasásra is megfogott, kézenfekvő volt így a választásom.
Az Önarckép c. verse már első olvasásra is megfogott, kézenfekvő volt így a választásom.
Egészségetekre!
Poharak, korsók, üvegek csattanása, szájhoz emelése, néhány korty, majd letesz. Kardióedzésnek sem utolsó, de most inkább maradjunk az ivásnál.
A reggel már remegő kezű alkoholizmus mára népbetegség lett a hazámban és ennek általában azok isszák meg a levét, akik nem fogyasztják. De mi van azokkal, akik nem hobbi szinten, hanem pusztán az ízéért isznak elvétve vagy társaságban az amúgy is jó hangulat szinten tartása miatt, illetve fokozása érdekében? Mi van azokkal, akik majdhogynem' absztinensek, de ha ritkán rémes a hangulatuk, a megivott 2 pohár bortól már fejre állnak? Mi van azzal, aki a melós napok sivárságából menekülne valahova és mivel úgyis van a konyhában, behívja a szomszédot egy pohárra meg egy jó beszélgetésre?
A jó beszélgetés megvolt, aminek következtében kaptam meg a következő mondatot egyik kultúrára szomjazó ismerősömtől, hogy "nem a költői termékeny korszakodat éled akkor jelenleg". Erre válaszul le is jegyeztem Neki ezt az írást.
A reggel már remegő kezű alkoholizmus mára népbetegség lett a hazámban és ennek általában azok isszák meg a levét, akik nem fogyasztják. De mi van azokkal, akik nem hobbi szinten, hanem pusztán az ízéért isznak elvétve vagy társaságban az amúgy is jó hangulat szinten tartása miatt, illetve fokozása érdekében? Mi van azokkal, akik majdhogynem' absztinensek, de ha ritkán rémes a hangulatuk, a megivott 2 pohár bortól már fejre állnak? Mi van azzal, aki a melós napok sivárságából menekülne valahova és mivel úgyis van a konyhában, behívja a szomszédot egy pohárra meg egy jó beszélgetésre?
A jó beszélgetés megvolt, aminek következtében kaptam meg a következő mondatot egyik kultúrára szomjazó ismerősömtől, hogy "nem a költői termékeny korszakodat éled akkor jelenleg". Erre válaszul le is jegyeztem Neki ezt az írást.
Jó magyar módjára
Nyelvében él a nemzet. Vagy dalában.. népdalában. Nem hiába nagy a választék a magyar népdalok fajtáit illetően, minden élethelyzethez költöttek a régiek valami éneket.
Vannak katonadalok, búcsúzók, betyár nóták, istenes énekek, pajkos vidámságok, illetve szerelmes népdalok, kesergők és ivós nóták is. Nemzetem identitását meg nem hazudtolva ez utóbbi hármat egybegyúrva keletkezett ez az írás, ami összetettségében mutatja meg, mire is vágyik a férfiszív, ha magányos.
Vannak katonadalok, búcsúzók, betyár nóták, istenes énekek, pajkos vidámságok, illetve szerelmes népdalok, kesergők és ivós nóták is. Nemzetem identitását meg nem hazudtolva ez utóbbi hármat egybegyúrva keletkezett ez az írás, ami összetettségében mutatja meg, mire is vágyik a férfiszív, ha magányos.
Randevú
Randevú Veszprém kopott kövein. Vagy amelyik városban/faluban éppen olvasod.
Randevú egy elképzelt helyen: egy parkban, a beton ping-pong asztalok körül a panellakások ölelésében, két falu között a rövid bekötő úton, két gyenge kávé között egy kiülős pizzériában, két elalvás között a mindennapjaidtól távol. Vagy szimplán csak egy találkozó mondjuk egy régóta hiányzó baráttal.
Képzelt találka egy elképzelt helyen. Képzeld bele magad!
Randevú egy elképzelt helyen: egy parkban, a beton ping-pong asztalok körül a panellakások ölelésében, két falu között a rövid bekötő úton, két gyenge kávé között egy kiülős pizzériában, két elalvás között a mindennapjaidtól távol. Vagy szimplán csak egy találkozó mondjuk egy régóta hiányzó baráttal.
Képzelt találka egy elképzelt helyen. Képzeld bele magad!
Vágyakozással tele
A szebb idővel kecsegtető tavasz meghozta a - számomra legalábbis - kellemetlen velejáróit, mint a sétányon lágyan andalgó szerelmespárok, akiknek csak a szemükbe kellett nézni - már akin nem volt napszemüveg vagy épp nyitva volt a szeme, mert nem csókolózott - és az ember azon szempillantás alatt sárga irigységbe fordul át, mert a érzi a zöld szemű szörny hiányát.
Ha lenne kire féltékenynek lenni, ugye. De nincs. Vagy óvni-félteni, vagy akármit. Mert hogy épp egymagad tengeted a napjaid és "persze, az enyém az egész világ".. de akkor miért nem a Tiéd az egész világ?! Vagy csak egy szeletéből, ha csíphetnél magadnak morzsát, amiből formálhatsz múzsát, takaros menyecskét, oldalbordát, akiben kedved lelnéd.
Ha lenne kire féltékenynek lenni, ugye. De nincs. Vagy óvni-félteni, vagy akármit. Mert hogy épp egymagad tengeted a napjaid és "persze, az enyém az egész világ".. de akkor miért nem a Tiéd az egész világ?! Vagy csak egy szeletéből, ha csíphetnél magadnak morzsát, amiből formálhatsz múzsát, takaros menyecskét, oldalbordát, akiben kedved lelnéd.
Elrettentő
Néha muszáj szembenézni a kegyetlen valósággal, hogy tudjuk, mennyire is jó nekünk és értékeljük, amink van. Nem, nem a későn észrevett, otthon elfogyott WC-papírról van most szó. Van, amikor le kell venni a szemellenzőt vagy a napszemüveget és csak hogy tisztán lásd, ami megadatott Neked, észre kell venni a Körülötted lévő világ nyomorát is.
A slam poetry nagyban alapoz az emberi reakcióra: már a mű előadása közben is ki tudja nyilvánítani a közönség a véleményét, akár hangos fújogással, akár tapssal és elismerő éljenzéssel. Eddig akárhányszor előadtam ezt a szöveget, mindig volt olyan ember, akit sikerült megfagyasztanom vele. Miután a végére értem, csak ült/állt megdermedve és maga elé bámult a sokktól. Elgondolkodott. Én pedig elértem a célomat.
A slam poetry nagyban alapoz az emberi reakcióra: már a mű előadása közben is ki tudja nyilvánítani a közönség a véleményét, akár hangos fújogással, akár tapssal és elismerő éljenzéssel. Eddig akárhányszor előadtam ezt a szöveget, mindig volt olyan ember, akit sikerült megfagyasztanom vele. Miután a végére értem, csak ült/állt megdermedve és maga elé bámult a sokktól. Elgondolkodott. Én pedig elértem a célomat.
Korai tavasz
Mivel az idei telem gyorsan és számottevő alkotás nélkül telt el, ugorjunk is a tavaszra. A naptári tavaszra, mert az időjárás még bizony úgy gondolta, hogy kell még egy kis hó, egy kis téli fagy, csak hogy érezzük a törődést.
Apropó zord idők: megúsztam 2012-t élve, így hát nem is hiányozhatott más az új élmények közül azon nyomban, mint egy önbizalom-növelő 1. helyezés, amit a március 22-i, "Korai tavasz" Slam-en sikerült elérnem Veszprémben.
Apropó zord idők: megúsztam 2012-t élve, így hát nem is hiányozhatott más az új élmények közül azon nyomban, mint egy önbizalom-növelő 1. helyezés, amit a március 22-i, "Korai tavasz" Slam-en sikerült elérnem Veszprémben.
Mit adhatok?
Az első - nem teljes, de - évemet verssel kezdtem a slam poetry megismerésének kavicsos útján - cipő és zokni nélkül, szóval csak óvatosan -, így magától értetődő volt tudat alatt, hogy egy verssel zárjam le 2012-t magamban, mert már csak másfél nap volt az új esztendőig és december mindjárt eltűnik és "ha megúszom élve, többet nem rogyok térdre".
Megúsztam. Nem rogyok többet térdre. De valami még motoszkált a fejemben. Talán a saját jókívánságaim magam felé - amik köröznek, mint angyalok a karácsonyfa meghitt fényárjában úszva -, amiket az adventi forgatagban kívántam, hogy legyen ez.. legyen az.. nem, nem a világbékéről beszélek, az nem csak rajtam fog múlni. Talán még egy kis szeretet, mert abból sosem elég. Vagy csak valami "szabvány sajtos hambi", hogy jóllakassam magam és az agyam helyett a gyomromba vándoroljon a vér, hogy ne töprengjek már folyton, csak emésszem meg azt, ami jónak mondható.
Megúsztam. Nem rogyok többet térdre. De valami még motoszkált a fejemben. Talán a saját jókívánságaim magam felé - amik köröznek, mint angyalok a karácsonyfa meghitt fényárjában úszva -, amiket az adventi forgatagban kívántam, hogy legyen ez.. legyen az.. nem, nem a világbékéről beszélek, az nem csak rajtam fog múlni. Talán még egy kis szeretet, mert abból sosem elég. Vagy csak valami "szabvány sajtos hambi", hogy jóllakassam magam és az agyam helyett a gyomromba vándoroljon a vér, hogy ne töprengjek már folyton, csak emésszem meg azt, ami jónak mondható.
Ez vagyok én..
Az embernek néha szüksége van számot adnia magáról. Én ezt a 2012-es év végén éreztem így, mert - mint olvasható a mai bejegyzésben - bizony tartalmas egy évet zártam tavaly.
Formabontás
avagy mi van akkor, ha csak negyed óra áll rendelkezésre a 10szavas versenyre szánt művek megírására?
A válasz egyszerű: csináljunk 5szavas versenyt! A műfaj alaptételei, mint ahogy maga a slam poetry, nincsenek kőbe vésve. A magyar meg egy találékony nemzet: nincs is más hátra, gyártsuk le a spanyol viaszt!
Az első 5szavas még a tegnapi bejegyzéshez köthető, hiszen az ott említett Étterem-slam kapcsán dobálta össze a cseppet sem éhes közönség a szavakat - autó, gyár, tavasz, bor, gorilla - amikre 15 perc leforgása alatt kellett alkotnunk valami olyat, amitől megáll a falat a szájukban. Szerencsére azért a villát és a kést nem ejtették ki a kezükből, arra figyeltünk, hogy ne történjen ilyesfajta baleset.
A válasz egyszerű: csináljunk 5szavas versenyt! A műfaj alaptételei, mint ahogy maga a slam poetry, nincsenek kőbe vésve. A magyar meg egy találékony nemzet: nincs is más hátra, gyártsuk le a spanyol viaszt!
Az első 5szavas még a tegnapi bejegyzéshez köthető, hiszen az ott említett Étterem-slam kapcsán dobálta össze a cseppet sem éhes közönség a szavakat - autó, gyár, tavasz, bor, gorilla - amikre 15 perc leforgása alatt kellett alkotnunk valami olyat, amitől megáll a falat a szájukban. Szerencsére azért a villát és a kést nem ejtették ki a kezükből, arra figyeltünk, hogy ne történjen ilyesfajta baleset.
Két személyre szeretnék foglalni..
Biztos elgondolkodtak már néhányan azon, hogy milyen lenne, ha a tárgyak tudnának beszélni hozzánk. Milyen sztorikat mesélnének, használat közben megkopott vagy kialakult jellemük mi mindent árulhatna el Róluk - remélem, hogy nem vagyok olyan hülye, hogy ilyeneken törjem a fejem, mármint egyedül.
Olvassunk bele kicsit egy étkezőasztal gondolataiba, ami egy Étterem témájú slam-estre íródott.
Olvassunk bele kicsit egy étkezőasztal gondolataiba, ami egy Étterem témájú slam-estre íródott.
Feszíts!
Mindannyian ismerjük a filmek világát - valaki jobban, valaki csak érintőlegesen. Nem ismeretlen tehát a fogalom, ami mára szinte minden családi vígjáték kelléktárába belopta magát legalább 1-2 képkocka erejéig, nem csupán a nemrég megjelent Pain and Gain-kaliberű filmekben szériatartozék. Az izomagyról és a körülötte misztikus ködként alászálló tesztoszteronfelhőről ejtenék pár szót.
Nem, nem a jólelkű, gyerekkorukban elnyomott és kirekesztett kis srácokról beszélek, akik csak azért hajtottak fejet a társadalom izomszagú hóhértönkjén, hogy feláldozzák magukat a beilleszkedés reményében, hanem azok elé szeretnék görbetükröt tartani, akik tényleg elhiszik, hogy csak(!) ennyivel túl lehet élni ezen a Földön.. és még valamiféle tiszteletet is ki tudnak maguknak vívni minden más, Számukra teljesen mellékes dolog félresöprésével - mert az ugye nem annyira fontos, hogy valaki értelmes legyen és 3 mondatnál többet is el lehessen beszélgetni Vele, nem a testedzésről.
Vagy csak én nem értem, hogy miért jó, hogy még a hátadat se tudod jóleső érzéssel megvakarni a saját kezeddel, mert annyira be vagy durranva, hogy egy szépen beért és kerti csapvíz alatt hűtött görögdinnye is elférne a hónod alatt?!
Ez nem irigység, még mielőtt úgy vélnéd, kedves Olvasó, aki magadra vetted ezeket a szavakat, mint egy XL-es inget, ami feszül a felkarodon. Nekem tökéletesen megfelel, hogy 20 kilóval könnyebb vagyok pár évvel ezelőtti önmagamhoz képest és "gyíkszerű fizikummal operálok". Valahogy nekem az is bőven megteszi, hogy nem, hogy nem szakadok meg 10 kilométer lefutása után nagyjából 45 perc alatt, de jóleső érzéssel folytatom a napom hátralevő részét, aktívan.
Nem tudom, lehet, hogy én vagyok kisstílű.
Szóljon tehát a következő írás a mozik szélesvásznú bicepsz-Adoniszainak és ne feledjétek: Never skip leg day. ;)
Nem, nem a jólelkű, gyerekkorukban elnyomott és kirekesztett kis srácokról beszélek, akik csak azért hajtottak fejet a társadalom izomszagú hóhértönkjén, hogy feláldozzák magukat a beilleszkedés reményében, hanem azok elé szeretnék görbetükröt tartani, akik tényleg elhiszik, hogy csak(!) ennyivel túl lehet élni ezen a Földön.. és még valamiféle tiszteletet is ki tudnak maguknak vívni minden más, Számukra teljesen mellékes dolog félresöprésével - mert az ugye nem annyira fontos, hogy valaki értelmes legyen és 3 mondatnál többet is el lehessen beszélgetni Vele, nem a testedzésről.
Vagy csak én nem értem, hogy miért jó, hogy még a hátadat se tudod jóleső érzéssel megvakarni a saját kezeddel, mert annyira be vagy durranva, hogy egy szépen beért és kerti csapvíz alatt hűtött görögdinnye is elférne a hónod alatt?!
Ez nem irigység, még mielőtt úgy vélnéd, kedves Olvasó, aki magadra vetted ezeket a szavakat, mint egy XL-es inget, ami feszül a felkarodon. Nekem tökéletesen megfelel, hogy 20 kilóval könnyebb vagyok pár évvel ezelőtti önmagamhoz képest és "gyíkszerű fizikummal operálok". Valahogy nekem az is bőven megteszi, hogy nem, hogy nem szakadok meg 10 kilométer lefutása után nagyjából 45 perc alatt, de jóleső érzéssel folytatom a napom hátralevő részét, aktívan.
Nem tudom, lehet, hogy én vagyok kisstílű.
Szóljon tehát a következő írás a mozik szélesvásznú bicepsz-Adoniszainak és ne feledjétek: Never skip leg day. ;)
Csak 10 szó kell!
Slam poety: performance jellegű művészeti ágazat saját alkotással, segédeszközök nélkül és 3 perces időkorláttal. Csak, hogy átismételjük..
Az ilyen estek egyik fő eseménye az úgy nevezett tízszavas verseny, mikor is a lelkes közönség - mert ilyenkorra már megjön a kedvük a kooperációhoz - összeszed és beordít tíz különböző szót - mint például kotta, haiku, mókus, antikvárium, tanár úr, cigiszünet, vádirat, Eminem, répatorta, Vasember - és a mindenre kész szlemmereknek, íróknak, költőknek, emszíknek és egyéb vállalkozó szellemű alkotóknak ezek felhasználásával kell fél óra alatt kihozni a lehető legszínvonalasabb, legviccesebb, legmélyebb - vagy amilyenhez éppen kedvük van - művet, majd azt előadni. Szavak sorrendje mindegy, toldalékolhatók is, csak legyen benne az összes felsorolt kifejezés. Eztán - ahogy a versenyeken általában - az előre meghatározott (ötfős) zsűri pontoz nullától tízig.
Lássunk is rá egy példát. Életem első 10szavasa így nézett ki leírva:
Az ilyen estek egyik fő eseménye az úgy nevezett tízszavas verseny, mikor is a lelkes közönség - mert ilyenkorra már megjön a kedvük a kooperációhoz - összeszed és beordít tíz különböző szót - mint például kotta, haiku, mókus, antikvárium, tanár úr, cigiszünet, vádirat, Eminem, répatorta, Vasember - és a mindenre kész szlemmereknek, íróknak, költőknek, emszíknek és egyéb vállalkozó szellemű alkotóknak ezek felhasználásával kell fél óra alatt kihozni a lehető legszínvonalasabb, legviccesebb, legmélyebb - vagy amilyenhez éppen kedvük van - művet, majd azt előadni. Szavak sorrendje mindegy, toldalékolhatók is, csak legyen benne az összes felsorolt kifejezés. Eztán - ahogy a versenyeken általában - az előre meghatározott (ötfős) zsűri pontoz nullától tízig.
Lássunk is rá egy példát. Életem első 10szavasa így nézett ki leírva:
Csapzott ébredés
" .. és hol van az a Valaki, aki vár Téged?"
Végre vége ennek a álomnak is. Nem is baj - vallod meg őszintén. Kusza is volt, mozgalmasra is sikerült és ahogy ilyenkor szokott lenni, fáradtabban ébredsz az egyedül kifetrengett és az álmok nyomán összeizzadt ágyban, mint ahogy - naivan - nyugovóra hajtottad le fejedet. Vegyes érzelmekkel kelsz fel a késő őszi ködben, de legalább már tudod, hogy holnap költözöl innen, ahova pár hónap távlatában semmi sem köt néhány kellemetlen szón és a Téged rosszallón méregető lakótársakon kívül. De ezeket a szálakat szívesen vágod el a reményteli költözéskor hátrahagyott és hanyagul a konyhaasztalra hajított szerződésed élével.
A mai napot még túl kell élni. A mára szánt "életmentő zuhany" közben is fejben már egy talán jobb helyen vagy, esetleg egyszerre többfelé is kószál a gondolatod, de az biztos, hogy mindegy hova, csak el innen. Nem tehetsz róla, egyszerűen nem illettél bele az ottaniak világába. Sebaj, fő az optimizmus.. hmm, így van: nem gond, járt így már más is.
Ahogy Neked is járnod kell tovább az utadat, mert ez is csak egy közbülső állomás.
Hogy mit hoz a jövőd? Nem tudhatod.. még.
Végre vége ennek a álomnak is. Nem is baj - vallod meg őszintén. Kusza is volt, mozgalmasra is sikerült és ahogy ilyenkor szokott lenni, fáradtabban ébredsz az egyedül kifetrengett és az álmok nyomán összeizzadt ágyban, mint ahogy - naivan - nyugovóra hajtottad le fejedet. Vegyes érzelmekkel kelsz fel a késő őszi ködben, de legalább már tudod, hogy holnap költözöl innen, ahova pár hónap távlatában semmi sem köt néhány kellemetlen szón és a Téged rosszallón méregető lakótársakon kívül. De ezeket a szálakat szívesen vágod el a reményteli költözéskor hátrahagyott és hanyagul a konyhaasztalra hajított szerződésed élével.
A mai napot még túl kell élni. A mára szánt "életmentő zuhany" közben is fejben már egy talán jobb helyen vagy, esetleg egyszerre többfelé is kószál a gondolatod, de az biztos, hogy mindegy hova, csak el innen. Nem tehetsz róla, egyszerűen nem illettél bele az ottaniak világába. Sebaj, fő az optimizmus.. hmm, így van: nem gond, járt így már más is.
Ahogy Neked is járnod kell tovább az utadat, mert ez is csak egy közbülső állomás.
Hogy mit hoz a jövőd? Nem tudhatod.. még.
Meg ne állj hazáig!
"Te is belátod, milyen könnyen válhat az álom rémálommá és egy Benned hirtelen felépített világ rommá."
Majd egy szempillantással később megállsz elhagyatottan egy lehamuzott kuka mellett a zuhogó esőben, miközben az esernyődről a vízfüggöny csak a cipőd orrát éri. Most is, mint mindig, sietsz.
Csak becsukod a szemedet, mert azt hiszed, akkor kizárod a világból a létező összes rosszat, az összes kellemetlenséget, az összes Téged ért sérelmet, amit eddig csak tapasztaltál életed során.
Csak haladsz utadon a szürkeségben, a Körülötted lévő árnyak Téged néznek, valamelyik édesen hízelegve hívogat, valamelyik keserű undorral méreget. Sietősre veszed a lépteidet és igyekszel kikerülni minél több furcsán villanó szempárt, mert tudod, hogy most nem állhatsz meg. Úgy is már csak néhány utcasarok, hogy végre az otthon melegében ledobhasd kabátodat, megszabadulhass csuromvíz zoknidtól és nyugodtan, meghitt csendben ünnepelhesd az ember győzelmét a félelmek felett.
De hol is van az az otthon, ahol megpihenhetsz ebben a zord időjárásban, hol van az a fészek, ami a frissensült vacsora illatát árasztja magából már a bejárati ajtó előtt néhány méterrel, hol vannak azok az ablakok az ízléses csipkefüggönyökkel, amiket látva már tudod, hogy nincs sok hátra ezekből a kinti szörnyűségekből. Hol is van?
.. és hol van az a Valaki, aki vár Téged?
Majd egy szempillantással később megállsz elhagyatottan egy lehamuzott kuka mellett a zuhogó esőben, miközben az esernyődről a vízfüggöny csak a cipőd orrát éri. Most is, mint mindig, sietsz.
Csak becsukod a szemedet, mert azt hiszed, akkor kizárod a világból a létező összes rosszat, az összes kellemetlenséget, az összes Téged ért sérelmet, amit eddig csak tapasztaltál életed során.
Csak haladsz utadon a szürkeségben, a Körülötted lévő árnyak Téged néznek, valamelyik édesen hízelegve hívogat, valamelyik keserű undorral méreget. Sietősre veszed a lépteidet és igyekszel kikerülni minél több furcsán villanó szempárt, mert tudod, hogy most nem állhatsz meg. Úgy is már csak néhány utcasarok, hogy végre az otthon melegében ledobhasd kabátodat, megszabadulhass csuromvíz zoknidtól és nyugodtan, meghitt csendben ünnepelhesd az ember győzelmét a félelmek felett.
De hol is van az az otthon, ahol megpihenhetsz ebben a zord időjárásban, hol van az a fészek, ami a frissensült vacsora illatát árasztja magából már a bejárati ajtó előtt néhány méterrel, hol vannak azok az ablakok az ízléses csipkefüggönyökkel, amiket látva már tudod, hogy nincs sok hátra ezekből a kinti szörnyűségekből. Hol is van?
.. és hol van az a Valaki, aki vár Téged?
Mindegy, csak ártson!
"Elkezdesz kattogni ezen és közben fel sem figyelsz rá, hogy visszadobott a gép az első pályára. De ezúttal mintha valaki felülírta volna a Valóságodat."
Ezúttal embertömeg közepén találod magadat, ismerős zene szól a színpadról, a hangfalakból, a zenegépből.. szóval onnan a vakító fények irányából és csak egy korsó sör hűti a felforrósodott kedélyeket, de már ő se tud sokáig ellenállni ennek a fullasztó hőségnek.
Az előbbi kevéske alkoholról - ami a fejedben zakatol -, beugrik, hogy nem is volt olyan kevés és sokkal inkább volt választékos és baráti a felhozatal, mint szegényes és kimért, de hát Te se emlékezhetsz mindenre - ennyi pia után meg pláne. Különben is: tömény is volt, kicsi is volt és ugye sok kicsi sokra megy.. vagy menne, ha tudna vinni valahova is a két lábad, de most még az is megerőltető, hogy megállj rajtuk tisztességgel.
Le is ülnél, de nincs hova, fáradt is vagy már, mégse szeretnél színeset ásítani, de egyre inkább kezd az óramutató járásával ellentétes irányba forogni.. minden. Csak Te nem, mert Neked kell egy biztos pont és miközben hallod, hogy valaki egy újabb üveggel bont, visszafogod magad, hogy szád ne nyíljon az őszintére, csak nyelsz egy nagyot és hogy biztosra menj, lefojtod a régi ismerősként köszöntött kesernyés ízt egy kis sörrel.
Langyos sörrel. Talán mégse ez volt az eddigi legjobb ötlet Tőled. Csak keresed félig leragadó szemeiddel a mosdót, merre is vehetnél egy irgalmatlan tempójú huszárvágtát, hogy ne essen szégyenfolt se a becsületeden, se a cipődön. Utána hiába is próbálnád magadnak vagy az otthoniaknak megmagyarázni, hogy azok a foltok és egyáltalán ez az állapot olyan művészi: mert olyan - sokat - ÁRT.
Te is belátod, milyen könnyen válhat az álom rémálommá és egy Benned hirtelen felépített világ rommá.
Ezúttal embertömeg közepén találod magadat, ismerős zene szól a színpadról, a hangfalakból, a zenegépből.. szóval onnan a vakító fények irányából és csak egy korsó sör hűti a felforrósodott kedélyeket, de már ő se tud sokáig ellenállni ennek a fullasztó hőségnek.
Az előbbi kevéske alkoholról - ami a fejedben zakatol -, beugrik, hogy nem is volt olyan kevés és sokkal inkább volt választékos és baráti a felhozatal, mint szegényes és kimért, de hát Te se emlékezhetsz mindenre - ennyi pia után meg pláne. Különben is: tömény is volt, kicsi is volt és ugye sok kicsi sokra megy.. vagy menne, ha tudna vinni valahova is a két lábad, de most még az is megerőltető, hogy megállj rajtuk tisztességgel.
Le is ülnél, de nincs hova, fáradt is vagy már, mégse szeretnél színeset ásítani, de egyre inkább kezd az óramutató járásával ellentétes irányba forogni.. minden. Csak Te nem, mert Neked kell egy biztos pont és miközben hallod, hogy valaki egy újabb üveggel bont, visszafogod magad, hogy szád ne nyíljon az őszintére, csak nyelsz egy nagyot és hogy biztosra menj, lefojtod a régi ismerősként köszöntött kesernyés ízt egy kis sörrel.
Langyos sörrel. Talán mégse ez volt az eddigi legjobb ötlet Tőled. Csak keresed félig leragadó szemeiddel a mosdót, merre is vehetnél egy irgalmatlan tempójú huszárvágtát, hogy ne essen szégyenfolt se a becsületeden, se a cipődön. Utána hiába is próbálnád magadnak vagy az otthoniaknak megmagyarázni, hogy azok a foltok és egyáltalán ez az állapot olyan művészi: mert olyan - sokat - ÁRT.
Te is belátod, milyen könnyen válhat az álom rémálommá és egy Benned hirtelen felépített világ rommá.
Kórkép
".. de már tornyosulnak a fejünk felett a komor és rideg realizmust sejtető felhők.. lehet, hogy nem is álmodunk?"
.. aztán felriadsz pár pillanatra. Érzed, hogy még zakatol a fejedben valami, talán az a kevéske alkohol, ami Benned kering, vagy a fáradtság próbál legyőzni és visszaterelni az álmok FPS-ébe megint - mondjuk, ezzel a grafikával bármilyen játékot el tudnának adni a fejlesztők.. a sztori is változatosnak mondható azért, de ez a belső nézet valami fantasztikus -.
Hiába a szép emlék, ami az egész estédet meghatározta, mert most csak úgy vagy. Egyedül egy sivárnak és cseppet sem otthonosnak mondható lakáson belül, ahol a használaton kívüli netkábel lett körbetekerve a szoba különböző pontjain, hogy szárítókötélként lássa el új feladatkörét.. és már megint arra eszmélsz, hogy Neked nem itt kellene lenned.
De akkor hol?.. Azt még persze nem tudhatod, majd az idő fogja ezt megválaszolni egyelőre még be nem látható távon belül.
Bár mindenkinek megvan a maga keresztje, Te ezzel a szobával mérgezed magad és még csak észre sem veszed, hogy a saját egészséged ellen teszel vele. Hogy minden egyes levegővétel csak átitatja a szöveteid egy Számodra ismeretlen érzéssel, mert ilyen eddig még nem volt, hogy valahol ne érezd otthon magad. Csak nézel körbe az ágyadból és azon töröd a fejed, hogy hol lehetne most a helyed, hol tudnád azt mondani magadnak mégis: "itt otthon vagy!".. mert hogy itt nem, az kurvára biztos. Elkezdesz kattogni ezen és közben fel sem figyelsz rá, hogy visszadobott a gép az első pályára. De ezúttal mintha valaki felülírta volna a Valóságodat.
.. aztán felriadsz pár pillanatra. Érzed, hogy még zakatol a fejedben valami, talán az a kevéske alkohol, ami Benned kering, vagy a fáradtság próbál legyőzni és visszaterelni az álmok FPS-ébe megint - mondjuk, ezzel a grafikával bármilyen játékot el tudnának adni a fejlesztők.. a sztori is változatosnak mondható azért, de ez a belső nézet valami fantasztikus -.
Hiába a szép emlék, ami az egész estédet meghatározta, mert most csak úgy vagy. Egyedül egy sivárnak és cseppet sem otthonosnak mondható lakáson belül, ahol a használaton kívüli netkábel lett körbetekerve a szoba különböző pontjain, hogy szárítókötélként lássa el új feladatkörét.. és már megint arra eszmélsz, hogy Neked nem itt kellene lenned.
De akkor hol?.. Azt még persze nem tudhatod, majd az idő fogja ezt megválaszolni egyelőre még be nem látható távon belül.
Bár mindenkinek megvan a maga keresztje, Te ezzel a szobával mérgezed magad és még csak észre sem veszed, hogy a saját egészséged ellen teszel vele. Hogy minden egyes levegővétel csak átitatja a szöveteid egy Számodra ismeretlen érzéssel, mert ilyen eddig még nem volt, hogy valahol ne érezd otthon magad. Csak nézel körbe az ágyadból és azon töröd a fejed, hogy hol lehetne most a helyed, hol tudnád azt mondani magadnak mégis: "itt otthon vagy!".. mert hogy itt nem, az kurvára biztos. Elkezdesz kattogni ezen és közben fel sem figyelsz rá, hogy visszadobott a gép az első pályára. De ezúttal mintha valaki felülírta volna a Valóságodat.
Byte-ok hátán
"De az utazás még csak most kezdődik.."
Kisvártatva az úton azért előkerül valamelyik farzsebből egy hűdeokostelefon - arra hivatkozva, hogy hallgassunk már valami zenét, mert ez a megnyugtató zaj, ami minket körülvesz, olyan unalmas -, aztán egy táska mélye kezd el ismerősen rezegni és persze az idegesítően gyári beállítású, üzenetet jelző hangok sem váratnak magukra sokáig.. mert akik nemrég még a számítógépes-játékkedvelőkre mutogattak ujjal vadul és visszavonhatatlan érvénnyel "kockát" kiáltva, most ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy mindig és mindent tudjanak az ismerőseikről és ne hagyjanak ki még véletlen se egy-egy kamu Coelho idézetet, egy sörben áztatott és benzinben párolt kismacskás-kölyökkutyás fotót, esetleg virtuális mutatóujjal ajándékozni meg néhány kimondottan elmésre sikerült időjárás-jelentést.. embere válogatja, kinek melyik a szimpatikus.
A kockák ideje lejárt. Mostanra szinte mindenki az állampolgársága megszerzésével egy időben megkapja a Felhasználó-titulust is és akkor még örülhetünk, hogy a születésünk előtt nem ültetnek mikrochipet a bőrünk alá, hogy már onnan tudjunk posztolni pusztán az akaratunkkal.
Sokan hangoztatják, hogy a zombiapokalipszis - nem a hagyományos értelemben, lásd: AlmaMárka-függőség - már elkezdődött. Hogy ez már itt a végnek Akkezdete. Remélni még lehet, persze.. de már tornyosulnak a fejünk felett a komor és rideg realizmust sejtető felhők.. lehet, hogy nem is álmodunk?
Kisvártatva az úton azért előkerül valamelyik farzsebből egy hűdeokostelefon - arra hivatkozva, hogy hallgassunk már valami zenét, mert ez a megnyugtató zaj, ami minket körülvesz, olyan unalmas -, aztán egy táska mélye kezd el ismerősen rezegni és persze az idegesítően gyári beállítású, üzenetet jelző hangok sem váratnak magukra sokáig.. mert akik nemrég még a számítógépes-játékkedvelőkre mutogattak ujjal vadul és visszavonhatatlan érvénnyel "kockát" kiáltva, most ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy mindig és mindent tudjanak az ismerőseikről és ne hagyjanak ki még véletlen se egy-egy kamu Coelho idézetet, egy sörben áztatott és benzinben párolt kismacskás-kölyökkutyás fotót, esetleg virtuális mutatóujjal ajándékozni meg néhány kimondottan elmésre sikerült időjárás-jelentést.. embere válogatja, kinek melyik a szimpatikus.
A kockák ideje lejárt. Mostanra szinte mindenki az állampolgársága megszerzésével egy időben megkapja a Felhasználó-titulust is és akkor még örülhetünk, hogy a születésünk előtt nem ültetnek mikrochipet a bőrünk alá, hogy már onnan tudjunk posztolni pusztán az akaratunkkal.
Sokan hangoztatják, hogy a zombiapokalipszis - nem a hagyományos értelemben, lásd: AlmaMárka-függőség - már elkezdődött. Hogy ez már itt a végnek Akkezdete. Remélni még lehet, persze.. de már tornyosulnak a fejünk felett a komor és rideg realizmust sejtető felhők.. lehet, hogy nem is álmodunk?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)